Beköszöntő 

„Funes ceciderunt mihi in praeclaris, hereditas mea perplacet mihi”, „Jó földre esett a mérőláncom, és örökségem megtetszett nékem” (Zsolt 16,6). Nagy szellemi örökségünk a Magyar Sion című folyóirat. Amikor most a megújult Nagyszeminárium és a Szent Adalbert Központ megnyitása után újraindítjuk ezt a tudományos folyóiratot, nagyon értékes és az egész ország, az egész régió számára sok szép eredményt hozó hagyományt kívánunk folytatni.
Az új cím: Magyar Sion. Új folyam. Hányatott volt ennek a folyóiratnak az élete és a sorsa. A jelen szám egyik tanulmánya részletesen beszámol erről, éppen úgy, mint arról a kérdésről, hogyan alakult, fejlődött a Magyar Sion és a Szlovák Sion eszméje, hogyan tekintett a kor hívő világa Esztergom hegyére, az esztergomi székesegyházra, amely méltán viseli homlokzatán a „Caput, mater et magistra ecclesiarum Hungariae” (Magyarország egyházainak feje, anyja és tanítója) elnevezést.
A Magyar Sion régi története változásokban gazdag. Tudományos folyóiratnak indult, mégpedig elsősorban az Egyházzal kapcsolatos történeti tudományok, az Esztergomban található gyűjtemények feldolgozása és bemutatása volt a célja. A későbbiekben a teológiai és más egyházi tudományok is helyet kaptak lapjain. Az első világháború után hetilapként, közéleti jelleggel indult meg a Magyar Sion, a második világháború után már nem tudta folytatni megjelenését.
Visszatekintve erre a régi örökségre, a legrangosabb és legértékesebb részének éppen az az időszak tűnik, amikor a Magyar Sion tudományos folyóiratként működött. Ezért Knauz Nándornak, Fraknói Vilmosnak és társaiknak kezdeti szándékához kívánunk visszatérni, akik az itt folyó tudományos kutatásoknak teremtettek fórumot ezzel az időszaki kiadvánnyal.
Küldetésünk az, hogy az Egyház kulturális kincseit, valamint a teológiának, a keresztény pedagógiának az értékeit is megosszuk a Kárpát-medence olvasóközönségével, hiszen olyan történelmi értékek és örökség birtokában vagyunk, amelyek nem csak büszkeséget, de nagy terhet és szellemi kihívást is jelentenek a számunkra. Ennek az örökségnek a megismertetése és értő feldolgozása hozzásegít bennünket, hogy valóban messzire ellássunk erről a magyar Sionhegyről, valóban közös történelmünk rajzolódjék ki a maga reális igazságában itt, a Kárpát-medencében és azon túl, hogy ez a közös igazság közelebb hozza egymáshoz a különböző népeket, közelebb hozza egymáshoz a magyar társadalom tagjait is, és főleg a múlt igazságát és valóságát minden tanulságával és értékével együtt feltárja, elevenné tegye a mai magyar katolikus közösség és a mai társadalom számára.
Ebben a szellemben indul tehát újra a folyóirat, amely teret ad a történeti tudományoknak, a művészettörténetnek, a teológiának, a filozófiának, az egyházjognak, egyszóval a Hittudományi Főiskolán képviselt diszciplínáknak. Ugyanakkor méltó fórumot kíván nyújtani a keresztény pedagógiának és a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán oktatott, valamint a Szent Adalbert Közép-Európa Kutatócsoport keretében művelt tudományoknak is.
A folyóirat magyar nyelvű, de tartalomjegyzékét angolul és szlovákul is közöljük, kifejezve ezzel, hogy az esztergomi egyházi intézmények összességéből ma kirajzolódó kutatási-oktatási és lelkiségi központnak olyan jelentősége van, amely a nemzetközi tudományos világ és a körülöttünk levő régió számára is értéket és felhívást jelent.
Örömmel közöljük hazai és külföldi szerzők tanulmányait, nagyon szívesen látjuk a határon túli magyar szerzők írásait is, akiknek a munkássága nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valóban reális és teljes képünk legyen ennek a régiónak az egyházi és kulturális történetéről, jelenlegi szellemi, teológiai, lelkipásztori valóságáról.
Adja Isten, hogy a Magyar Sion Új folyama jól teljesítse a folyóirat eredeti küldetését, legyen hitnek és tudománynak találkozóhelye, legyen messziről látható, hegyre épült város, amely utat mutat mindazoknak, akik a múlt és a jelen valóságában az igazságnak megfelelően akarnak tájékozódni, és őszintén törekszenek azoknak az értékeknek a megismerésére és életre váltására, amelyeket a Gondviselés ránk bízott.

Esztergom, 2007. Remete Szent Antal napján

Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek
©2017 Szent Adalbert Központ, 2500 Esztergom, Szent István tér 10. +36 20 823 0028

Keresés